A lélek fél és kitörni készül. Sok rossz tapasztalattal a háta mögött már a jót áhítja. Rengeteg élet, rengeteg szenvedés áll már mögötted. Elég a szenvedésből! Jóra, békére, csendre vár. Szeretne felkészülni a jó, a harmónia állapotára. Annyi gyötrő háború, zsarnokság, félelem nyomta már rá a bélyegét, hogy le szeretné tisztítani, meg szeretné pucolni a csodálatos isteni arany fényével, melyben nincs gonoszság, nincsenek számítások, csak a nyugalom, a béke és a földöntúli szeretet, melyet ti emberek el sem tudtok képzelni. A köztes idő a pompa, a ragyogás, a mindent elsöprő szeretet érzése. Persze van munka, teendő ott is, de az mégis teljesen más! A félelem teszi rátok bélyegét nap mint nap és ennek fogságában éltek. Legalább is azt hiszitek, hogy ez élet. Igen élet, de milyensége borzasztó! Nem hiszitek el, hogy lehet másként, lehetne szebben. Gondolataitok vissza-vissza csapong a sárba, amennyit mentek előre, annyit mentek hátra és szenvedtek. Szenvedtek vágyaitok hajhászásától, szenvedtek a szeretetlenségtől, szenvedtek érzéseitek megélésének hiányától! Miért ez a hajsza, ez a rabszolgaság? Miért nincs öröm? Miért nem adsz hálát azért amid van? Miért nem éled meg a boldogság 1-1 másodpercét? Hidd el az ad erőt ahhoz, hogy éld békében az életed. Vedd észre azt a számtalan csodát mit csak emberként vehetsz észre!
Adjál magadnak egy kis boldogságot, adjál magadnak szeretetet, melyben lelked felmelegedhet, szerethet, megpihenhet, hogy vigyen téged tovább életed csatározásaiban, míg el nem érsz újra a csodák birodalmába!
Horváth Violetta csatornázása
