Földi vándorok vagytok, átutazók a világok, dimenziók között, a Föld bolygó tanulói. Tanulni születtetek, hogy lelketek megtisztuljon és visszatérve az égi hazába tiszta Fényként ragyogjatok. De a vándorút hosszú, s rögös. Sokszor végigjárjátok, míg a fénybe emelkedtek. Utatok átvezet a tisztaságba, igaz Szeretetbe. Vándoroltok életeken át, hogy tanuljatok, fejlődjetek a sok hibából, elhibázott döntésből, szenvedésből és fájdalomból, míg elérkezik a felébredés, kezd visszatérni az emlékezet és felülkerekedik a szeretet a lélekben. Csodálatos látni, hogy egyre többen vagytok!
Éltető víz, bolygótok kincse, létfontosságú számotokra. Ti, Emberek mégis pazaroljátok, mérgezitek, rosszul bántok vele! figyeljetek oda, hiszen a bolygó jelez nektek! Óvjátok a kincset, mert életetek függ tőle! A víz, mely életet ad és fenntart, csodás világgá varázsolja Földeteket, de ha rosszul bántok vele, őrjöngő haragjában pusztítani, törni-zúzni is képes. Ne feledjétek ezt sosem, védjétek a környezetet, s vele a vizek épségét is!
Szeretettel gondoljatok rá, mikor szomjatokat oltja, testeteket tisztítja, vagy mikor nyári verőfényes napsütésben úsztok a selymes lágy meleg vízben! Micsoda varázslat ez, mellyel a Teremtő megajándékozta a bolygót! Kötelességetek ápolni és védelmezni!
K.A. csatornázása
