A lelkek blogja

Volt egyszer egy kislány, Szivárvány volt a neve: A teste, a lelke minden színben ragyogott. Ő volt a szépség és a jóság. Mikor az emberek látták boldogság töltötte el a szívüket. Egyszer egy szép napon valaki elhívta a lányt, hogy segítsen neki. Mikor odaért farkasok hada támadt rá. Szelídsége, bája, szeretete megóvta őt a veszedelemtől, hanem a félelem, mi szívében keletkezett, megzavarta őt. Haragudott amiért ez az érzés eluralkodott rajta, ezért úgy döntött, hogy a színekkel fogja gyógyítani magát. Amint ezt kigondolta, úgy is cselekedett. Az első szín egy gyönyörű aranyszál, mit rátett a fejére. A kéket rátette nyakára. A lila lett homlokpántja. A sárga, mi világít lett szoknyára, zöld a kabátja, narancssárga szoknyára, piros alája. Így járt-kelt drága lányka, s meghallgatott imája. Felvidított mindenkit ki látta. Szívébe visszatért a hála s mindenki imádja. Ha felnézel az égre és látsz szivárványt, gondolj e lányra. Elmondja a titkot gyermek tudása, ki égnek képi mása. Benne van az ég s a föld tudása. Gondolkozz el azon mit ő tudott és hagyott örökül!

Horváth Violetta csatornázása

Valamikor régen kéz a kézben járt a csoda és az élet. A csoda megkérte az életet vezesse! Az élet azt válaszolta, most nem tudja, mert sok a dolga. Karonfogta aztán a csodát és megkérte várjon rá. Ám a csoda elunta a dolgot és elszökött. Az élet hiába kereste a csodát, sehol sem találta. Nagyon bánatos lett. Kereste, hívta nevén, de hiába. Aztán egy szép napon, mikor már nem is gondolt rá, előkerült a csoda. Nagyon megörültek egymásnak. Kívánj valamit, mondta a csoda. Az élet: mit kívánhatnék én,mindenem megvan amire szükségem van, egyedül a szeretet, ami hiányzott nekem, de most már te is itt vagy és boldog vagyok. Akkor azt mondta a csoda: te kerestél engem, én elhagytalak, de most már mindig veled maradok és ha szükséged van rám csak szólj! Azóta az élet és a csoda mindig együtt járnak. Szólni kell, kérni kell és megadatik a csoda!

Horváth Violetta csatornázása

A lemenő nap fényében olykor látva csodás dolgokat, melyek szemet gyönyörködtető, lélekemelő égi látványosságok . Egy-egy színes felhősáv, a fények összjátéka csodálatos színköltemények és festmény szerű műalkotások az égen megjelenítve, egyenesen az Angyalok kezéből. Állj meg egy pillanatra, engedd szemeidnek beinni a gyönyörű látványt, hadd töltse el boldogság szívedet! Idd magadba és érezd milyen hatalmas alkotóművész a természet! Milyen csodák vannak nap mint nap a szemed előtt, csak észre kell venned. A felhők csodás összjátéka, ahogy a bárányfelhők vonulnak az égen, ahogy a napsugár megcsillan egy apró vízcseppen egy szép virág szirmain, ahogy a víz hullámain táncot lejt a lágy szellő, mely arcodat is simogatja. Mindez ajándék Földünktől. Fogadd be és őrizd az érzést szeretettel!

K.A.

Az állandóság illúzió, amit Ti emberek találtatok ki, hogy megnyugtassátok magatokat. Semmi nem állandó, minden változik, ebbe bele kell nyugodnotok. Aki arra vágyik, hogy minden maradjon meg körülötte, az nagyot fog csalódni, mert elveszíti, amilye van. Ezért fogadjátok el, hogy minden változik, semmi sem örök, csak a szeretet, Isten szeretete, melyből meríthettek, ha eljöttök színe elé, és szíveteket kitárjátok előtte. Ekkor tud ő megbocsátani nektek, és végtelen szeretetben lesz részetek. Különben minden elvész, ami a Tiétek. Ne ragaszkodjatok dolgaitokhoz, mert nem attól lesztek boldogok és elégedettek, hanem a szeretet erejétől. Ezt jól jegyezzétek meg! Engedjétek el kötelékeiteket, váljatok szabaddá a ragaszkodás béklyójától! Tapasztaljátok meg, hogy milyen szabadnak lenni az aggódás terhe nélkül! Ami jön, az el is megy, ez az élet rendje, az Univerzum törvénye. Engedjétek, aminek jönnie kell, és engedjétek, aminek mennie kell, legyen kapu az életetek, amin beáramlik a jóság, szeretet és bizalom, és kiáramlik a szeretet és megbocsátás. Meglátjátok, milyen jó a szabadság! Engedjétek el, ami már nem kell, és fogadjátok tiszta, nyitott szívvel az újat, mert eljött az ideje a változásnak.

B.Sz.