Volt egyszer egy kislány, Szivárvány volt a neve: A teste, a lelke minden színben ragyogott. Ő volt a szépség és a jóság. Mikor az emberek látták boldogság töltötte el a szívüket. Egyszer egy szép napon valaki elhívta a lányt, hogy segítsen neki. Mikor odaért farkasok hada támadt rá. Szelídsége, bája, szeretete megóvta őt a veszedelemtől, hanem a félelem, mi szívében keletkezett, megzavarta őt. Haragudott amiért ez az érzés eluralkodott rajta, ezért úgy döntött, hogy a színekkel fogja gyógyítani magát. Amint ezt kigondolta, úgy is cselekedett. Az első szín egy gyönyörű aranyszál, mit rátett a fejére. A kéket rátette nyakára. A lila lett homlokpántja. A sárga, mi világít lett szoknyára, zöld a kabátja, narancssárga szoknyára, piros alája. Így járt-kelt drága lányka, s meghallgatott imája. Felvidított mindenkit ki látta. Szívébe visszatért a hála s mindenki imádja. Ha felnézel az égre és látsz szivárványt, gondolj e lányra. Elmondja a titkot gyermek tudása, ki égnek képi mása. Benne van az ég s a föld tudása. Gondolkozz el azon mit ő tudott és hagyott örökül!
Horváth Violetta csatornázása
