Az élet nélkülözhetetlen része. Enélkül az ember nem éli egészen a Lelke által követendő utat, mert a belső tűz, mi arra mutat, hogy merre haladjon, mi az mit fontosnak tartson, miért harcoljon, s mi az, amiért kiálljon. Ha hiányzik a tűz az ember elenyész. Mások eszméinek alávetni magát kész, s ez minden energiát felemészt. Egyszercsak arra eszmél, hogy nem él, legalábbis az élet élvezete távol kerül tőle. A belső tüzet táplálni kell. elsősorban önszeretettel, önbecsüléssel, mert ezekkel könnyebben maradhat egyensúlyban a saját világ a végtelen sok valóságban. Hisz mindenki a saját világát éli, olyan az élet, amilyennek épp nézi egy-egy ember. De nem mellékes, hogy ki mennyire mer önmaga lenni, önmagáért tenni. A Belső tűz újra éleszthető, ha az önmagát felismerő ember végre szembe mer szállni az elvárásokkal és akár másokkal is. Erős a megszokás. Az eddig egyfajta "vállalt" elnyomás, mely működhetett most hirtelen más sorrendiséget vett, mert az ember önmagáért kiállni mert. Minden mást félretenni, s nem félve tenni. A belső hangot követni. Bízni, hinni, tudni. Így lehet szárnyra kapni.
H.I. csatornázása
