Az aranyló kapu megnyílt, hogy bebocsátást nyerjen, mind ki beengedi a hívó szót. A kapu eddig is itt volt és a kulcs hozzá végig benned rejtezett. A kulcs, mely oly sokáig rejtve volt, kerested csüggedve, kétség tengerén hánykolódva, megannyi fájdalmon és szenvedésen túljutva végig szívedben ragyogott, az a halovány pislogó fény, mely mutatta az irányt.
Enged meg magadnak és lépj hát be, lépj be az aranyló fénybe! Érezd hát melegét, fürdőzz meg benne és hagyd áradni! Hagyd, hogy ellepje tested, lelked, szellemed… Érezd a vég nélküli örömöt, szeretetet és enged meg, hogy Ő vezessen!
Rés nyílt a fátylon, mely eddig szemed fedte. Rés nyílt a füstfátylon mely tüzed rejtegette. Újra hozzáférhető a tűz, mely utad stációja, hozzáférhető a tűz, mely a fény forrása.
Utad fényárban úszik, és ha engeded, óvnak és szeretve vezetnek, csak az első lépést kell megtenned és kérned, hogy repítsenek. Búj elő rejtekedből s nyújtsd hát kezed! Megkezdődött vagy folytatod!?
Örvendj hát utadnak, s kik kísérnek rajt!
Kőrösi Zsolt István csatornázása
